„Játszott ezüstös hajú dámákat, penészes szempillájú házsártosokat, loncsos toprongyrémeket, boszorkákat, idős hölgyeket, ütődött vagy ravasz mosónőket, bölcs és jó munkásasszonyokat, lumpensatrafákat, mesevasorrú bábákat és vérszívó kapitalistánékat...

image01

...játszott arisztokrata nagymamákat és proletár nagyanyókat, ezüstkanáltolvaj reszketeg szeniliseket és örökfürge agyonnyűhetetleneket, agg delnőket és roskatag töpörödötteket, félelmetes spinéket és nevetséges szipirtyókat, méltóságos rémdémonokat és alkoholtól kiégett csőlakókat...

image02

...Volt vén és még vénebb.”

image03

„Szertelenségre hajló. Energiái túlhabzanak. Színpadon is, életben is. Jobb híján azt mondhatnók: Jókai-alak. Egy Timár Mihály totalitásigénye fűti. Bárminek kezdjen neki, akkora energiával támad a leküzdendő nehézség ellen, ami már nem hétköznapi...

image03

...Nem magyarázhatjuk azzal, hogy jótékonyság hajtja, vagy hogy szilaj felelősséget érez elesett pályatársai és a rászorulók iránt. Fel kell tételeznünk, hogy közéleti ténykedése egyfajta kiélési forma.”

Molnár Gál Péter, 1968

image03

„Egy pasaréti kis villában lakik Gobbi Hilda daxli kutyák, kanárimadarak és egy pompás könyvtár társaságában. És még valami van, kedves és értékes kincse a meghitt otthonnak, egy valóságos házi archívum. Húsz év története, kartonlapokra ragasztva. Újságkivágások, fényképek, meghívók, belépőjegyek, szerződések, kitüntetések – és az életben eljátszott sok-sok szerep.” (Barabás Tamás, Gyorsfénykép a jubiláns Gobbi Hildáról, Béke és Szabadság, 1955. szept. 14., 16.)

Gobbi Hilda hagyatékának egy része – ötvenhét albuma, könyvtára, a vele készült interjúk előzetes megtekintésre-javításra átadott szövegei, saját cikkeinek, rádióműsorainak gépiratai és néhány dokumentum a Nemzeti Színház egykori irattárából – 1989-ben került az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárába. 2013-ban, a színésznő születésének 100. évfordulóján a Tár Gobbi Hilda-kiállítást rendezett. Már az anyaggyűjtés során egyértelműnek tűnt, hogy elsősorban az albumokat kell megmutatni: kíséreljük meg láttatni azt, hogyan látta és láttatta Gobbi Hilda önmagát. Honlapunk ebből a munkából született, virtuális kiállításunk ezeken a köteteken át mutatja be a Gobbi-életpályát.

A Gobbi-albumok az időt a színházi évadokkal mérik (egy kötet egy-egy évadot zár magába), a kötetekben pedig laza kronológiában követik egymást az események és a dokumentumok. Gobbi Hilda az albumok összeállításánál kijelölte azokat a témákat, az életpálya-mérföldköveknek azokat a köreit, melyeknek majd egyszer nyilvánosságot kell kapniuk: dokumentációját a színészi hivatásra és a „közéleti” tevékenységre összpontosította – még akkor is, amikor otthonáról rögzített dokumentumot. Honlapunkon igyekeztünk megőrizni ezt az elképzelést: a válogatás az életút szakmai és közéleti mozzanatairól ad számot. A művésznő által szerkesztett albumlapokat Gobbi Hilda saját írásai, róla szóló vagy hozzá köthető szövegek, valamint a Színháztörténeti Tár színlap- és fényképgyűjteményéből válogatott dokumentumok egészítik ki.


Életpálya

Lista nézet Mozaik nézet                Teljes életút Mérföldkövek Díjak Szerepek
1913             1988
10-es és 20-as évek 30-as évek 40-es évek 50-es évek 60-as évek 70-es évek 80-as évek
A díjak és kitüntetések felsorolása nem teljes, nem vettük számba – többek között – a Nívó-díjakat és néhány társadalmi elismerést.

1913. június 6.
Apai ágon olasz származású zenészek, anyai ágon jómódú polgárcsalád leszármazottjaként Budapesten megszületik Gobbi Hilda. Apai nagyapja, Gobbi Alajos (1842–1932) kormányfőtanácsos, hegedűtanár, karmester, zeneszerző, 1863 és 1880 között a Nemzeti Színház zenekarának hegedűse, az Országos Daláregyesület karnagya, 1901-től 1918-ig a Nemzeti Zenede igazgatója. Édesanyja, Schneckenburger Margit (1895–1941), a Sieburger és Társa Első Magyar Papírkárpitgyár egyetlen „unokája”, édesapja, Gobbi Ede (1881–1963) katonatiszt, majd a vállalat csődjéig és a szülők válásáig a tapétagyár társtulajdonosa.

1919–1924
A Csalogány utcai állami elemi tanítóképző-intézet kisiskolása.

1925–1929
Az I. kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnázium diákja.

1929–1931
A putnoki Magyar királyi gróf Serényi Béla Gazdasági Felső Leánynevelő Intézet növendéke.

1931–1932
A Pázmány Péter Tudományegyetem botanikus kertjében – a Füvészkertben – a szukkulens ház (a szárazságtűrő növények üvegháza) gyakornoka.

1932–1935
Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia növendéke. Néhányan a színiakadémiai kollégák közül: Móricz Lili, Perczel Zita, Gáti József, Várkonyi Zoltán, Mányai Lajos, Ungvári László, Fónay Márta, Lukács Margit, Sennyei Vera, Szeleczky Zita, Szendrő József, Szabó Sándor, Szörényi Éva. Édesanyjával és anyai nagyanyjával Schneckenburger Margit kártyavetésből szerzett bevételeiből, Gobbi Hilda ösztöndíjából, statisztapénzeiből és tanulmányi segélyeiből tartják fenn magukat.

1935-től a Nemzeti Színház tagja.

1935. november 21.
Az első nagyobb feladat: beugrás Andai Ernő és Bálint Lajos Baskircsev Mária című színjátékának Breslau kisasszony-szerepébe.

1936. november 15.
Beugrás Török Sándor A komédiás című színművének Nagyanyó-szerepébe.

1938
Mirígy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde). Gobbi Hilda a Nemzeti Színházban 1938. jan. 31-én vette át a szerepet Szabó Margittól.

1939–1944
Játszik a főváros közoktatási ügyosztályának Majorné Papp Mariska szervezte ifjúsági előadásaiban a Városi Színházban (1940-től Magyar Művelődés Háza, ma Erkel Színház), sok más között a következő szerepekben: Karnyóné (Csokonai Vitéz Mihály: Özvegy Karnyóné és az ő két szeleburdija), Zsófia (Jókai Mór–Hevesi Sándor: Az aranyember), Phaedra (Jean Racine).

1941 április
A Nemzeti Színház társulata a Farkas–Ratkó-díj aranygyűrűjével ismeri el munkáját.

1941. május 10.
Aase (Henrik Ibsen: Peer Gynt, Nemzeti Színház) – a színészi pálya Gobbi Hilda által is meghatározónak tartott szerepeinek egyike.

1941. december 20.
Mina néni (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Nemzeti Színház)

1942. február 21.
Ferenc, reichstadti herceg (Edmond Rostand: A Sasfiók, Nemzeti Színház)

1942–1943
Rendszeres fellépője a Zeneakadémián rendezett matinéknak és verses-zenés esteknek.

1942 ősz
Ugyanitt saját sorozatot indít, melynek hatodik estjét, az Atyámfia farkast, a rendőrség betiltotta.

1944. január 27.
Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, Magyar Művelődés Háza)

1944. február 19.
Céline Mouret (Mamouret), 106 éves (Jean Sarment: A 106. születésnap, Nemzeti Színház)

1944. március 19.
után illegalitásba kényszerül. Babics Antal orvos és felesége, Esterházy Ilona színésznő lakásában – a Békepárt kérésére – találkozókat szervez. Emlékezései szerint az illegalitás időszakában találkozik Péter Gáborral és feleségével, Simon Jolánnal, Rajk Lászlóval, Kádár Jánossal, Horváth Mártonnal, Kállai Gyulával, Dienes Andrással, Kovács Imrével.

1945 elején
belép a Magyar Kommunista Pártba. Budapest ostroma után a Nemzeti Színház köré szervezve megteremti a budapesti színészek ellátását (élelem, ideiglenes lakhatás, segélyezés), a Magyar Művészek Szabadszervezete Színházi Osztályának, majd a színházi szakma reformját előkészítő Ötös Bizottságnak a tagjaként – Major Tamással, Várkonyi Zoltánnal, Both Bélával – részt vesz a színházi élet újjá-, illetve átszervezésében.

A budapesti színházi élet háború utáni újjászervezése 1945. január vége és február közepe között kezdődött. A Szabadság című napilap 1945. jan. 28-ai száma adta hírül, hogy megalakult a Színügyek Előkészítő Bizottsága és a vele együttműködő, a színházak műsorát összeállító Műsorbizottság. A lap 1945. febr. 15-én, Ötös Bizottság a színházak élén című cikke már arról írt, hogy létrejött – valószínűleg az Előkészítő Bizottságból és a Magyar Művészek Szabadszervezetének Színházi Osztályából – az az Ötös Bizottság, amely javaslatot tett a Budapesti Nemzeti Bizottságnak a színházi szakma reformjára.

1946 tavaszán
Gobbi Hilda – ahogy a háború előtt is – néhány vidéki városban vállal vendégszereplést. A vidéki színtársulatok szakmai és létfenntartási gondjairól szerzett tapasztalatai alapján készíti el a Tervezet a magyar vidéki színészek átszervezéséről című munkaanyagot. Közzétételére fórumot a sajtóban (a tervezetet több hírlap ismertette), kormányzati-politikai szintre való eljuttatásához csatornát a Magyar Művészeti Tanácsban talált – Gobbi tagja volt az 1946 júliusában alakult Magyar Művészeti Tanács Színházi Szakbizottságának.

A vidéki társulatok szakmai és gazdasági stabilizálására feltehetően Gobbi Hilda kezdeményező lépései nélkül is születtek volna kormányzati megoldások, de javaslatának néhány pontja beépült először a Művészeti Tanács által kidolgozott javaslatokba, majd az 1947 végére bevezetett minisztériumi intézkedésekbe. A Gobbi vázolta természetbeni önkormányzati és állami, valamint párt- és civil támogatások minisztériumi, pénzbeli szubvencióvá változtak. A központi költségvetési támogatás feltételeként a színházi ügyekért felelős Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kikötötte, hogy a színigazgatók egy fővárosi neves rendezőt szerződtessenek művészeti tanácsadóként, hogy az évad folyamán kizárólag a próbára fordítandó előkészületi időt tartsanak és hogy a városoktól kapott szubvenciót csak – állami tulajdonba kerülő – beruházásokra (díszletek, jelmezek, színpadtechnika) fordíthatják. A támogatás összegének megítélésénél a minisztérium azt is mérlegelte, hogy a színigazgató a műsor összeállításánál mennyire vette figyelembe a művészeti tanács színműajánló listáját. 1947 augusztusában kötelező részvétellel ankétot szerveztek a vidéki színigazgatók számára.

1945. október 19.
Johanna (George Bernard Shaw: Szent Johanna, Nemzeti Színház)

1946. szeptember 27.
Mirígy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Nemzeti Színház)

1946. december 25.
Nyilas Misi (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, Nemzeti Színház)

1947. március 9.
A Vilma királyné út (ma Városligeti fasor) 26. szám alatt megnyílik a Horváth Árpád Színészkollégium.

A Horváth Árpád Színészkollégium szervezéséről 1946 szeptember elején röppentek fel az első sajtóhírek (mint például Kelemen János cikke a Szabad Szó, 1946. szept. 9-ei számában), alig két hónappal azután, hogy a Györffy István Kollégium július 10-én közzétette felhívását a Népi Kollégiumokat Építő Mozgalom (NÉKÉM) indításáról, majd a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) megalakulásáról (júl. 18.). A NÉKOSZ-mozgalom – mely akkor még a Magyar Kommunista Párt támogatását is élvezte – keretet és hátteret adott a színészkollégium megszervezésének, és mindez találkozott Gobbi Hilda közéleti érzékenységével, baloldali meggyőződésével, szervezői energiáival és képességeivel.

1947. május 30.
Abby Brewster (Joseph Kesselring: Arzén és levendula, Művész Színház)

1948-ban
megkapja a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát.

1948. március 7.
Az V. kerületben, a Magyar utca 36. szám alatt megnyílik az idős színészek és színházi dolgozók számára a Jászai Mari Színészotthon.

1948. május-júniusban
franciaországi utazást tesz.

1949. április 29.
Vassza Zseleznova (Makszim Gorkij, Nemzeti Színház)

1949. március
Kossuth-díj

1950
Érdemes Művész

1950. október 1.
A Lendvay utca 13. szám alatt megnyílik az Ódry Árpád Színészotthon.

1950. december 21.
Ljubov Jarovája, tanítónő (Konsztantyin Trenyov, Nemzeti Színház)

1951. május 30.
Gertrudis (Katona József: Bánk bán, Nemzeti Színház)

1952. január 27.
Gertrud (William Shakespeare: Hamlet, Nemzeti Színház)

Az 1950-es évek elejének nemzeti színházi nagyüzemében – akárcsak a korábbi évtizedekben – rendszeres volt a kettős, néha hármas szereposztás. 1952-től különösen sokszor éltek vele. Nem minden szerepet játszottak kettős-hármas kiosztásban, egy produkcióban két-hat alakot kettőztek le. Így játszották a Hamletet, a Feledhetetlen 1919-et (Vszevolod Visnyevszkij), a Sok hűhó semmiértet (William Shakespeare), a Pygmaliont (George Bernard Shaw). A Hamlet-előadásokban Gertrudként Gobbi Hilda, Tőkés Anna és Makai Margit váltogatták egymást.

1952. február 12.
A Stromfeld Aurél úton, Bajor Gizi egykori villájában megnyílik a Bajor Gizi Színészmúzeum.

1952. október 25.
Mirígy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Nemzeti Színház)

1953. május 22.
Karnyóné (Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné és az két szeleburdiak, Katona József Színház – a Nemzeti Színház kamaraszínháza)

1955
Kiváló Művész

1955. június 15.
Az anya (Makszim Gorkij, Nemzeti Színház)

1956. október 6.
Mama (Gáli József: Szabadság-hegy, József Attila Színház)

1956-ban
szakít a kommunista párttal.

1958. február 21.
Aase (Henrik Ibsen: Peer Gynt, Nemzeti Színház)

1959-ben
indul útjára a Magyar Rádió A Szabó család című folytatásos rádiójátéka. Gobbi Hilda Szabó nénit alakítja.

A Szabó család, az 1960–70-es évek magyarországi „szappanoperája”, hatalmas ismertséget teremtett a családtagokat megformáló színészek számára. Szabó néni hozzátapadt Gobbi Hilda személyéhez, a rádióhallgatók egy része összeolvasztotta a színészt a szereppel. A rádióregény közbeszéd tárgya volt, alakjait és történetüket alkotói tipikusnak szánták és a hallgatótábor annak is érezte. 1964-ben a Tükör című képes hetilap Szabó család-sorozatot közölt: a színészek írtak-nyilatkoztak az általuk megformált figurákról, a szöveg illusztrációi pedig civil portrék voltak: arcok – a Szabó család hősei mögött munkáló típusok – az 1960-as évek elejének Magyarországáról.

1959. július 4-én
megkapja a Nemzeti Színház felmondólevelét, melyben az áthelyezés indoklása a színházi élet átszervezése és Gobbinak a „jogos kritika mértékét messze meghaladó”, nyilvánvalóan nem építő szándékú magatartása.

1959 őszétől
a József Attila Színház tagja

1960. április 14.
Akulina Ivanovna Besszemenova (Makszim Gorkij: Kispolgárok, József Attila Színház)

1963. szeptember 28.
Amanda Wingfield (Tennessee Williams: Üvegfigurák, József Attila Színház)

1964. október 3.
Glafira Firszovna (Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Utolsó áldozat, József Attila Színház)

1965-ben
a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntetik ki.

1965. március 13.
Amazontermészetű Márta (Petőfi Sándor: A helység kalapácsa, Magyar Televízió)

1966. február 12.
Aurélie (Jean Giraudoux: Párizs bolondja, József Attila Színház)

1967. október
Vinczéné (Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon, Madách Színház Stúdió Színpada)

1970-ben
megkapja a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet és a Munka Érdemrend arany fokozatát.

1971 őszétől
ismét a Nemzeti Színház tagja.

1973. március 2.
Celestina, kerítőnő (Fernando de Rojas–Paul Achard, Nemzeti Színház)

1973 júniusában,
60. születésnapján megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát.

1975
Vinczéné (Sarkadi Imre–Esztergályos Károly: Oszlopos Simeon, Magyar Televízió)

1975. május 28.
Orsolya, lacikonyhás asszony (Ben Jonson: Bertalannapi vásár, Nemzeti Színház)

1976
Mirígy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, Magyar Televízió)

1977. január 8.
Zsani néni (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Nemzeti Színház – a Fővárosi Művelődési Házban)

1977-ben
SZOT-díjat (Szakszervezetek Országos Tanácsa) kap.

1978. március 30.
Öreg utcaseprő (Csurka István: Amerikai cigaretta, Budapest Filmstúdió)

1978. november 30.
Pepi néni (Móricz Zsigmond–Thurzó Gábor: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Dialóg Filmstúdió)

1979. január 20.
Rizi (Örkény István: Pisti a vérzivatarban, Pesti Színház)

1980
Janka néni (Galgóczi Erzsébet: Bolondnagysága, Magyar Televízió)

1981-ben
megnyitja a Bajor Gizi Színészmúzeum új, bővített kiállítását.

1982. február 19.
Özvegy Húber Evermódné (Füst Milán: Boldogtalanok, Katona József Színház – a Nemzeti Színház kamaraszínháza) Ezért az alakításért a színikritikusok az 1981–82 évad legjobb női epizódalakításért járó díját veheti át.

1982-ben
a Katona József Színház tagja lesz, megjelenik Közben… című önéletírása.

1983. május 13.
Az anya (Schwajda György: A szent család, Katona József Színház)

1983. június 6.
70. születésnapján megkapja a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést.

1983-ban
100.000 Ft-ot (a 70. születésnapjára kapott takarékbetétkönyv teljes összegét) ajánl az új Nemzeti Színház alapkövére, majd ezt követően országos gyűjtési akciót kezdeményez.

1985-ben
megnyílik a Bajor Gizi Színészmúzeum Gobbi Hilda által berendezett utolsó, bővített kiállítása.

1986. október 17.
Vénasszony (Spiró György: Csirkefej, Katona József Színház)

1988-ban
megkapja a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét.

1988. július 13-án
halt meg, Budapesten. Végrendeletével megalapította az Aase-díjat, a magyar színházi előadások epizódszerepei megformálóinak elismerésére.

Források és irodalom

Források és irodalom

  • GOBBI Hilda, Közben…Budapest, Szépirodalmi, 1982
  • Gobbi-albumok, OSZK Színháztörténeti Tár, fotógyűjtemény, Album 70–127
  • MOLNÁR GÁL Péter, Gobbi Hilda = M. G. P., Olvasópróba, Bp., Szépirodalmi, 1968, 3–63.
  • SIPŐCZ Mariann, „…egy kissé mindig a halhatatlanságra törekedtem”, Gobbi Hilda emlékkiállítás a Bajor Gizi Színészmúzeumban = Gobbi Hilda 100, [szerk. SZŰCS Katalin Ágnes], Bp., OSZMI, 2013, (Színháztudományi Szemle, 42), 3–16.
  • Gobbi Hilda színpadi szerepei és rendezései, összeáll. CSISZÁR Mirella = Gobbi Hilda 100, 33–47.
  • RAJNAI Edit, „Pillantás a titkos dossziéba”. Napló, önéletírás, kiállítás = Gobbi Hilda 100, 19–30.
  • Az Országos kir. Színművészeti Akadémia 1932/33, 1933/34, 1934/35. tanévről szóló értesítője, szerk. SZENTESY Lajos, Bp., 1933, 1934, 1935
  • A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium színházi iratai 1946–1949, [vál., szerk. DANCS Rózsa], Bp. OSZMI, 1990, II. (Színháztörténeti könyvtár)
  • A fényes szelek nemzedéke. Népi kollégiumok 1939–1949, [szerk., bev. KARDOS László], Bp., Akadémiai, 1978, I–II
  • Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják. Népi kollégiumok, 1939–1949, [szerk. ROTTLER Ferenc], Bp., Akadémiai, 1977

Virtuális kiállítás

1913           1988

Mozgó

Bokor Péter beszélgetése Gobbi Hildával, 1979 – részletek
(OSzK Történeti Interjúk Tára, Mozgóképkincs Gyűjtemény / TIT 626)
Gálaest Gobbi Hilda 70. születésnapja alkalmából. Katona József Színház, 1983. jún.
(Nemzeti Audiovizuális Archívum)
Móricz Zsigmond: Csiribiri. Magyar Televízió, 1965, rendezte: Ádám Ottó
(Nemzeti Audiovizuális Archívum)
Szilveszter anno. Válogatás a Magyar Televízió szilveszteri műsoraiból. 2007
(Nemzeti Audiovizuális Archívum)

Impresszum

A Gobbi Hilda (1913–1988) pályáját bemutató virtuális kiállítás az OSZK Színháztörténeti Tárában 2013-ban, a művésznő születésének 100 évfordulója tiszteletére rendezett kamarakiállítás kibővített, szerkesztett változata. Az összeállítás a hagyaték részét képező albumok képanyagára és az OSZK gyűjteményeinek dokumentumaira épül, az arculattervhez a hagyaték részét képező fotókon kívül felhasználtuk a művésznő sajátkezű aláírását is.


Felelős szerkesztő:

Dr. Rajnai Edit (Színháztörténeti Tár)

Szerkesztés:

Garamvölgyi László (Webtartalom Koordinációs Osztály)

Kálóczi Csilla (Webtartalom Koordinációs Osztály)

Sudár Annamária (Webtartalom Koordinációs Osztály)

A dizájnt a Pluton template felhasználásával
Garamvölgyi László és Kálóczi Csilla készítette.

Programozás:

Garamvölgyi László (Webtartalom Koordinációs Osztály)

Digitalizálás:

Ackermann Ádám (Állományvédelmi Digitalizáló Osztály)

Karasz Lajos (Állományvédelmi Digitalizáló Osztály)

Felelős kiadó:

Dr. Tüske László főigazgató


© 2015 – Országos Széchényi Könyvtár